A kialakult rendszer érzéketlen a kihívásokra, törekszik a monopol jellegű hatalomra, nem vonja be, de nem is képviseli a polgárt. Az érdektelenség és a nem törődés, a felelősség alól való kibúvás át meg átszövi a társadalmat. Az eltel időben hiába vettünk részt a választásokon érdekeink képviselete az utcára maradt. Önérvényesítő képességünk egyenlő volt a nullával. Akiket megválasztottunk jobbik esetben kevesebbet ártottak a választóinak, de olyan is volt, hogy aktívan érdekeink ellen tettek, minden következmény nélkül.
Valójában sehol sem vagyunk partnerei az intézményeknek, a nemzetközi és hazai szervezeteknek, a hatalmi alapon szolgáltatóknak, a nagy pénzügyi és vállalatközpontoknak. A polgárok az adott intézmények működésének nem alanyai, hanem tárgyai. Éppen ezért érdekeik is komoly konfliktusban állnak ezen intézmények érdekeivel. És ez az érdekkonfliktus szinte minden esetben a nagyobb tőkével, hatalommal, információ monopóliummal rendelkezők javára oldódik fel, a polgár(ok) kárára. Így egy számottevő tőkével rendelkező vállalatnak nem érdeke, hogy munkatársai legyenek jó szülők, nagyszülők, hogy hosszú életet éljenek, hogy éljenek teljes életet, hogy tudásukat sokoldalúan fejlesszék, hogy komplex feladatokat lássanak el. De az sem érdeke, hogy a rendelkezésre álló erőforrásokat hosszútávon, az össztársadalmi stratégiai érdekek szerint hasznosítsák. Érdekeltek viszont, hogy mint a gépeket folyamatosan 12-14 órában dolgoztassa a „munkaerőt”, hogy munkatársai figyelmét ne vonhassa el a család, a gyermek, a szülő, a sokoldalú képzés, hogy a térségben ne a családok igényei szerint éljenek az emberek, hanem minden a vállalat igényeinek és céljainak legyen alárendelve. Továbbá hogy mennél nagyobb legyen a fogyasztás, a természeti erőforrásokat mennél gyorsabban kiaknázza, a földeket, a természetet olyan intenzív termelésre fogja, hogy az évszázadokra használhatatlanná válik. Ezt számukra biztosítják a törvények és a kormányok. Ugyanakkor mindent megtesznek annak érdekében, hogy a kis vállalkozások nehogy megéljenek a piacon. Szinte egy szolgáltató sem érdekelt abban, hogy az, akinek szolgáltat partnere legyen, hatalmi alapon szolgáltat és megpróbál egy kutyáról több bőrt is lehúzni. Az oktatás is teljes mértékben az óvodástól, az egyetemig hatalmi alapon történik, köze nincs az oktatásnak a neveléshez, az alkotáshoz.
Dr. Schmidt Péter alkotmánybíró szerint (1310/D/1990. AB határozat párhuzamos indoklása 1995.):
„… napjaink jogalkotásának egy tipikus jelensége tükröződik benne, nevezetesen az, hogy a jogalkotás, miközben nagy gondot fordít egyes közintézmények, közjogi testületek, önkormányzatok autonómiájának garantálására, az ezekkel, a gyakran hatalmi, monopolhelyzetben lévő intézményekkel kapcsolatba kerülő állampolgárnak nem nyújt valódi jogvédelmet.”
A politikus arra vágyik, hogy mennél jobban megszedje magát, ezért is halmozza az állásokat, a tisztségeket. Ezért is hozott létre egy olyan rendszert, amelyik számára ezt biztosítja.
A köztisztviselőkről szóló 1992. évi XXIII. törvény kommentárja zárt és nyitott közszolgálati rendszerekről beszél. Az utóbbit zsákmányrendszernek is szokás nevezni.
Ennek lényege, hogy a választásokon győztes párt bizalmi alapon választja ki a közhivatalnokokat.
A rövid távra szóló közszolgálati alkalmazás arra készteti a hivatalnokokat, hogy hivatali működésük alatt minél teljesebben megszerezzék a személyes boldogulásukhoz szükséges kedvezményeket, illetve javakat, s emiatt a köz szolgálata háttérbe szorul.
Tetszik látni? Tipikus hamiskártyás rendszer! Cinkelt lapokkal játszanak, demokráciáról és esélyegyenlőségről beszélnek, de a zsebüknek dolgoznak, ugyanakkor már a törvények esélytelenné teszik magát a polgárt. Áder János azt mondja, hogy hihetetlen az a rombolás, amit három év alatt végezetek. Tessék mondani, ha korábban a FIDESZ kormány bármit is tesz a hatalom dekoncentrálása-, a polgárok hatalmi pozíciójának megerősítése érdekében, ma itt tartanánk? Muszáj elfogadni a zsákmányt? Nem egy jó alkalom lenne győzelem esetén kétharmados törvényekkel megerősíteni a demokráciát, a polgárokat, a valódi önkormányzatiságot? Lehet, hogy a kisebb hatalommal csak nagyobb munkával lehet majd kormányozni, de utána nem jöhetne a rombolás!
Láthatólag egyik politikai erő sem vette észre, a gond nem az, hogy mit tett az ország, mitől félünk, miben csalódtunk, hanem a kérdés valójában az, hogy ez a rendszer egyáltalán hosszútávon működőképes-e?
Tessék mondani tisztességes kártyás győzhet-e akkor, amikor a többiek cinkelt kártyával játszanak? És ki a hibás az, aki cinkelt kártyával játszik, vagy az, aki tudván, hogy a másik cinkelt kártyával játszik mégis leül kártyázni?
Számunkra a legfőbb gond az, hogy amíg a hamiskártyások (Edith Cresson, Manuel Marin, Paul van Buitenen, Willi Claes, Tocsik, bróker) és környezetük vastag bukszával a képünkbe nevetnek, egyúttal a világot is megfosszák a szerves fejlődésnek-, a valódi demokráciának még a lehetőségétől is.
Szervezői szemmel számomra a kiinduló alapot az adja, hogy a mai rendszer egy hamiskártyás rendszer, tehát a gond ott van, hogy nemcsak kerüli az emberek problémájának megoldást, vagy az abban való hiteles, felelősségteljes részvételt, hanem egyenesen az átverésre épül. És ami még rosszabb hatalmi erővel történő átverésre!
Nem az egyetlen magyar állampolgárok lehetünk, akik a működő demokráciának ezt a formáját, ahol mindenki megpróbál mindenkit becsapni, és amikor a köz kárára akarnak jogtalan előnyöket szerezni, nemcsak hogy nem fogadom el, hanem el is utasítom, sőt elítélem. Az egyetlen jövő felé vezető út, a kölcsönös előnyöket biztosító együttműködés.
Ebből a szempontból, (nevezetesen, hogy a képviselőktől, az állami hivatalokon keresztül, az önkormányzatokig,) direkt vagy indirekt módon arra ösztönzik a polgárokat, hogy csaljanak, lopjanak, hazudjanak, csak a saját érdeküket vegyék figyelembe, radikális fordulatra van szükség a törvényhozói munkában, a közigazgatásban, a polgárok és hivatalok viszonyában. Ennek a fordulatnak szükségszerűségét nem tudom mással példázni, jellemezni, mint IV. Béla királyunkkal, akit a tatárjárás döbbentett rá történelmi hivatására, és olyan országépítésbe kezdet, amit feltehetőleg a tatárok pusztítása nélkül soha nem tett volna.
Általános vélemény a környezetünkben, hogy nincs sok értelme a választásokon való részvételnek, hacsak látványos lépések nem történnek a demokrácia megerősítésére. Ezek:
1.
Törvénytervezetet azon állami tisztviselőkről és alkalmazottakról, akik aktívan közreműködtek az állami vagyon eltüntetésében (vagy a jövőben ezt teszik) min 10, 15 év börtön, azok a képviselők, akik hamis adatokkal és előterjesztésekkel ezt segítették 30 év börtön és vagyonelkobzás.
2. Hasonló szigorú számonkérést azok részére, akik az államot hosszútávon hozzák előnytelen helyzetbe, kellően nem előkészített fejlesztések, szerződések és törvények réven.
3. A jogalkotás megszigorítását kétharmados törvénnyel. Hatásvizsgálat és az érintettek előzetes véleménye (ha szükséges, akkor akár 500 ezer hitelesített érdekelt elektronikus megkeresése) nélkül ne lehessen törvényjavaslatot beterjeszteni. Minden törvényhez csatolni kelljen a törvény végrehajtásának szervezési modelljét. Biztonsági kártya és pontrendszer bevezetését.
4. Az első számú vezető kivételével senki se viselhessen kettős tisztséget. (Aranybulla!)
5. A képviselők összeférhetetlenségének szigorítását, az a képviselő, akinek családtagja üzleti érdekeltséggel bír egy adott területen, ne tehessen erre a területre előterjesztést és a kapcsolódó bizottság munkájában se vehessen részt.
6. Képviselő ne terjeszthessen elő indítványt, ne nyilatkozhasson, ne intézkedhessen olyan ügyben, amiben választói nem hatalmazták, vagy kérték fel. A képviselői feladatok szigorítását. Ugyanez igaz a miniszterekre és hivatalnokokra.
7. Lehetőség biztosítását annak érdekében, hogy vásárlásainkkal a hazai termelést, a hazai mezőgazdaságot és ipart védjük és mi magunk is, részesedjünk a haszonból.
8. Az önkormányzatok autonómiájának megerősítést, a felelős polgárok hatalommal való felruházását, hogy az őket érintő ügyekben előterjesztéseket tehessenek, és részt vehessenek állami feladatok tervezésében, megvalósításában és ellenőrzésében.
9. A túlzott, korlátok nélküli hatalom-, tőke- és információ koncentrálásának megakadályozását, a polgárokkal szembeni hatalmi- és erőfölény megszüntetését.
10. Építőkocka elv alkalmazását a jogalkotásban, az oktatásban, a tudományos munkákban és a fejlesztéseknél, a társadalom építésénél. A felülről, központilag irányított, a hatalom koncentrálására épülő társadalom helyett polgárok együttműködésén alapuló, építőkocka elvű társadalmat.
11. A polgárral kapcsolatba kerülő hivatalos közeg, komplex felelősségvállalását. Ne az elöljáróira, törvényekre hivatkozzon, hanem hivatkozásait tegye magáévá, vagy döntsön a polgár javára. De intézkedéséért mindenképpen komplex felelősséget kell, hogy vállaljon.
12. Alkotó iskolákat, az állami hivatalok és intézmények munkájának értékelését, ne lehessen tanár, orvos, rendőr, hivatalnok az, aki az érintetteket gyötri, nem tájékoztat, visszaél helyzetével.
A demokrácia kérdését azért tartjuk rendkívül fontosnak, mert a világban jelentős tőke, hatalom és információ koncentráció megy végbe, amely a maga részéről próbál ennek a hatalmi koncentrációnak és hosszútávon való fennmaradásának egy életellenes társadalmi szerkezetet kialakítani és fenntartani.
Rendkívüli felelősségünk abban van, hogy egy ilyen életellenes rendszert nem hagyhatunk utódainkra, mert nekik egyre kevesebb esélyük marad ezt a rendkívül rossz szerkezetet békés eszközökkel módosítani.
|